Főoldal
Az óvodakezdés nekünk, szülőknek sem egyszerű, hiszen az eddig velük lélegző kisgyerek kikerül a “szárnyaink alól”. Mi is izgulunk, akárcsak a gyerekek az első napokban. A következőkben igyekszünk összefoglalni, vagy kicsit felkészíteni a lelkeket erre az időszakra.
Az első lépcsőfok a közösségi életben
Míg a gyermek bölcsődébe járása egy családi döntés, az óvodai nevelésbe törvény által szabályozott időben be kell kapcsolódni. A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a harmadik életévét betölti, az adott nevelési év kezdő napjától a tankötelezettség kezdetéig köteles az óvodai nevelésben részt venni.
Az óvoda egy köznevelési intézmény, melynek célja, hogy a gyermeket fokozatosan, de különösen az utolsó évben felkészítse az iskolára. Az oviban töltött időben a kicsik számos területen, sokoldalú és harmonikus fejlődésén mennek át, amely jelentősen befolyásolja későbbi tanulmányaikat, de mindennapi életüket is.
„Az óvodai nevelés célja a gyermek motoros, érzelmi, kognitív, etikai és szociális készségeinek optimális fejlesztése. Az óvodai pedagógia feladata olyan feltételek megteremtése (térbeli és időbeli lehetőségek), hogy a gyermekek személyisége teljes spektrumában fejlődhessen.”
Sok gyermek életében ez az első igazán nagy változás, hiszen a megszokott biztonságot jelentő otthonból számára idegen felnőttek, gyerekek közé kerül. Az elválás egyáltalán nem könnyű sem a gyereknek, sem az anyának, sem a családnak. Megváltozik a napirend, új szabályokat kell elfogadni és sok, ismeretlen gyerekhez, helyzethez alkalmazkodni.
Érett a gyerekünk az óvodára?
Az óvodaérettség tulajdonképpen a gyermek életkorának megfelelő fejlettségi szint elérését jelenti, mely magában foglalja a Szociális és pszichés érettséget, a korának megfelelő kommunikációs képességet, egy bizonyos fokú önállóságot és a szobatisztaságot is.
A következő kritériumok a mérvadóak:
SZOCIÁLIS
- A közösségbe bekerülve a többiekhez, új helyzetekhez képes alkalmazkodni.
- A kicsi már ösztönösen keresi a kortárs kapcsolatokat, noha a fél szemével még anyukáját figyeli. Ezt meg lehet állapítani abból, hogy játszótéren barátkozni kezd más gyerekekkel, hátrahagyva a szülőt, igényét fejezi ki arra, hogy ne legyen ott anya, apa, csak a közelben.
PSZICHIKAI, ÉRZELMI
- El tudja fogadni az anyai távollétet (nem egyből, fokozatosan a beszoktatás folyamatában).
- Tudja, hogy érte fognak menni, a kiszámíthatóság sokat jelent neki.
KOMMUNIKÁCIÓ
- Nagy egyéni eltérések lehetnek a beszédfejlődésben, de az mindenképpen fontos, hogy a családon kívül mások, idegen is értsék, mit mond a gyermek. Fontos, hogy alapvető igényeivel kapcsolatban meg tudja értetni magát az óvónővel, dadus nénivel, vagy éppen társaival szemben. (pl WC-re szeretne menni, ha fáj valamilye, szomjas stb.)
ÖNÁLLÓSÁG
- Képes megfogni a kanalat és enni vele. Tudja használni a poharat.
- Az óvodában a számára új, még idegen felnőttektől elfogadja az ételt.
- Próbálkozik a ruhadarabjait felvenni, tépőzáras cipőjét felhúzni.
SZOBATISZTASÁG
Az óvoda kezdésénél talán a legmarkánsabb elvárás a szobatisztaság. Bár nem köti ki sem törvény, sem rendelet, hogy csak szobatiszta gyereket vehetnek föl oviba, az intézmények többsége ragaszkodik ahhoz, hogy a kisgyermek napközben ne használjon már pelust, mivel nincs meg a tárgyi feltétele a rendszeres tisztába rakásnak. Ez azt jelenti, hogy a gyereknek érezi és tudnia kell jelezni, ha pisilnie kell, és ki kell tudnia menni a mosdóba kis segítséggel. A szobatisztaság nem azt jelenti, hogy néha nem esnek meg balesetek, vagy katasztrófa, ha az első időben alvásnál esetleg be megy pisi. Ez előfordul, ha a kicsi új környezetbe kerül, ám hamarosan elmúlik.
PÁ, PÁ CUMI
Sok oviban a cumit sem engedik a kicsiknek, maximum kezdetben az alváshoz. Ennek főleg higiéniai okai vannak, hiszen fennáll a veszélye, hogy koszosan vagy akár másét veszik a szájukba a kicsik.
Beszoktatás
Fontos, hogy próbáljuk a búcsút rövidebbre fogni, határozottan és magabiztosan befelé terelgetni. Ha többször visszajön anya puszit adni, integetni, az ajtóban sokáig búcsúzkodik, még az ablakból is benéz, azzal csak megnehezíti a kicsi dolgát. A dadus nénik a gyors átvételt követően könnyebben tudják elterelni a kicsik figyelmét. Legtöbbször anya elmegy, majd rövid pityergés után jókedvű játék következik.
- Egyszerűbb a beilleszkedés annak, akit életkorának megfelelő önállóságra szoktattak – nem tesznek meg mindig mindent helyette. Adjunk teret a kicsiknek otthon, hadd próbáljon egyedül öltözni, enni, készülődni akár.
- Beszéljünk sokat az oviról, hiszen ő már nagy és ügyes. Meséljük el, hogy néz ki a nap, mire számíthat és mikor megyünk érte. Legyünk határozottak. Magyarázzuk el, hogy anya, apa miért nem tud vele maradni, és milyen jó lesz neki az oviban, az óvó nénivel, akihez mindig odabújhat, ahol sokkal több játék van és olyan gyerekek, mint Ő, akikkel jókat lehet játszani. Készítsük fel, hogy mely napoktól fog az óvodában aludni.
- Segíthet, ha valamilyen kedves tárgyat magával hozhat az otthonából (plüss figura, egy ruhadarab, kispárna, kedvenc apróság, vagy anya kendő, apa póló…)
A zökkenőmentességet támogathatjuk reggeli szokások kialakításával. Fix ébredési időt érdemes megtalálni és tartani, ugyanígy egy szokást építeni a reggeli készülődés és indulás köré. Legyen búcsúzási rituálénk! Pl. elmondom mikor érkezem érte, nagy ölelés, szeretlek, puszi és elválás. Ezt tarthatjuk mindig, amikor elválunk gyermekünktől, így az óvodai reggeleken is ismerős lesz számára a búcsú. Mindig pontosan, számára érthető módon mondjuk el a gyermeknek, hogy mikor fogunk érte menni.
A legfontosabb, hogy ha vannak is bennünk félelmek, aggodalmak, akkor se mutassuk ezt ki, ne lássa rajtunk. Mosolyogjunk, biztassuk, hogy ez egy izgalmas, új kaland kezdete. Az ajtón kilépve pedig jöhet pár büszke könnycsepp, hisz ovis lett a kismanó.