Főoldal
Új életszakaszba lépünk
A hatodik-hetedik életévre a gyermeki fejlődés fordulópontjaként tekintenek, tekinthetünk, nem véletlen, hogy ez az iskolakezdés időpontja minden olyan társadalomban, ahol tankötelezettség létezik. Az iskolaérettség egyik fontos feltétele az alkalmazkodóképesség, a szociális érettség, de testileg és lelkileg is komoly változásokon mennek át a gyerekek.
A gyerekeken ugyanis a testi és a pszichés változások jól láthatóak ebben a korban:
- A testarányok közelítenek a felnőttkorihoz, teherbíróbb. Egyre ellenállóbban a betegségekkel szemben.
- A mozgásuk fejlődik, egyensúlyérzékük és koordinációjuk javul.
- Egyre csökken a fantázia szerepe, logikus gondolkodásuk egyre jellemzőbb.
- Növekszik a gyerekek önállósága, megkezdődik a szülőktől, a családtól való függetlenedés.
Az iskolakezdés izgalommal tölti el a kicsit, mert még nem tudja, hogy mi vár rá pontosan. Ráadásul szülőként olykor hajlamosak vagyunk az iskolába menés körül túl nagy felhajtást csinálni. Noha minket is bizonytalansággal tölthet el az elkövetkezendő időszak, elsősorban saját magunkban kell helyre tenni a félelmeket, és nem szabad azt közvetítenie a gyerkőc felé. Manapság az óvodából az iskolába való átmenet már korántsem jelent olyan éles váltást, mint korábban, hiszen voltak már neki foglalkozásai, ráadásul az elején, a suliban is még sokat fognak játszani.
Felkészülés
Az iskolára való felkészítés ugyanis ma már az óvodában megkezdődik. A készségfejlesztés elindul a kiscsoportban, és egészen a nagycsoport végéig folytatódik fokozatosan. Nagycsoportosként már célzottabbak az óvodai foglalkozások.
Odafigyelnek a megfelelő legyen a szókincs, a beszédértés, a kommunikáció, a kapcsolattartási képesség, az együttműködési hajlandóság, a feladattudat, a számolási készség, a mozgás és az írásmozgás koordináció fejlesztésére, és az egyre nagyobb önállóság kialakítására.
Ezekben az években fel is mérik a gyermekek képességeit, így nagy biztonsággal nyomon követhető a fizikai, szellemi és mentális érettség.
A zökkenőmentes iskolakezdés és a tanulmányok sikere a pedagógus és a család együttműködésén, közös munkáján és partneri viszonyán is múlik. A családnak jelentős szerepe van az érzelmi biztonság megteremtésében. Ha a kicsi kiegyensúlyozott, következetes nevelést kapott, akkor az iskolában jól fog teljesíteni.
Természetes, hogy féltjük a gyerekünket a kudarctól, de ne akarjuk mi erőszakkal tanító nénik lenni, idő előtt írást, olvasást kényszeríteni a kicsire. Elég a játékos feladatokon keresztül megismertetni a betűk és a számok világát. Meséljünk sokat, ezzel fejlődik a fantázia, a szókincs, az észlelés és a megfigyelés képessége egyaránt. A kockajátékokkal a különféle színek, formák, méretek, mennyiségfogalmak tanulhatók meg, a kirakókkal a rész-egész viszonya ismertethető meg, míg a társas- és kártyajátékokkal a logikai készség, a stratégiai és az előre gondolkodás képessége kerül a fókuszba. A kézügyesség fejlesztéséhez kiválóak a labdajátékok (kicsi és nagyobb labdákkal), a finom motoros mozgás erősítése pedig gyöngyfűzéssel, gyurmázással, festéssel, zsírkrétázással történhet.
A különféle kisebb házimunkák, otthoni feladatok elvégzésére tökéletesen alkalmas egy 6 éves gyerek. Önállóságát segíthetjük, ha megengedjük, hogy meglocsolja a növényeket, lemossa a kerti játékokat, letakarítsa az asztalt a székekkel együtt. Dicsérjük meg, ha jól végezte el a feladatot vagy ha rendet rakott, mert a sikerélmény újabb tennivalókra ösztökéli. Ha figyel a környezetére, akkor rendben tartja majd az iskolatáskáját, könyveit, felszerelését, miközben fejlődik megfigyelőképessége és emlékezete.
Épp testben épp lélek
A gyermek egészségének megőrzésében fontos szerepe van a megfelelő táplálkozásnak. Ennek része a sok zöldség és gyümölcs fogyasztása, napi fél liter tej vagy ennek megfelelő mennyiségű tejtermék, és 10-15 dkg hús bevitele. Fontos, hogy legyen mód napi legalább másfél óra játékra a szabad levegőn. Törekedjünk arra, hogy lehetőleg a felkelés, az étkezés, a játék, a pihenés, a fürdés és a lefekvés mindig ugyanabban az időpontban történjen, így lesz a rendszerességből szokás, életritmus, amely segít az iskolai rend elfogadásában is.
Legyünk a biztos pont!
Az új, iskolai környezetről is célszerű beszélni. A kicsik számára fontos, hogy tudják, mi vár rájuk a tanintézményben, mitől különbözik az óvoda az iskolától, mik lesznek az új szabályok, feladatok, miket tanulnak majd, ki fog vigyázni rájuk, hogyan alakul a napirendjük. Hagyjuk megélni a dolgokat, fedezze fel az új környezetet, de nyújtsunk biztos hátteret. Tudja, hogy ha bármilyen problémája adódik, ne féljen segítséget kérni a szülőktől, a tanároktól.
Legyünk bíztatóak és őszinték! Közvetlen beszélgetés legyen, nem kérdezz felelek!
Kerüljük a nehezen megválaszolható kérdéseket: “Sajnálod az óvodát?” “Szeretsz iskolába járni?” “Milyen a tanító néni?” “Van már barátod?” Koncentráljunk arra, hogy ő hogy élte meg a első napokat, hogy érezte magát, vele mi történt. Az eleje sok esetben így is stresszel jár a kicsik életében. Mit tehetünk?
Akkor tesszük a legtöbbet a gyerekünk sikeréért, önállósodásának kialakításáért, ha kedvesen motiváljuk, dicsérjük, biztatjuk és nyugodt környezetet teremtünk otthon.
3 lépés, ami segít a gyereknek oldani az iskolai stresszt
1. Gondoskodj saját magadról
Bármilyen önzőnek is tűnik, hangzik, úgy tudsz a legtöbbet segíteni a gyerekednek, hogy szülőként rendezed a saját érzéseid, félelmeid – rendbe jössz magaddal, a helyzettel. Fontos, hogy testileg és lelkileg is egészséges legyél, legyen elég energiád a kicsinek segíteni. Jelentheti ez a, hogy elkezdesz rendszeresen mozogni, keresel magadnak egy hobbit, ami feltölt, segít levezetni a feszültséget, szorongást.
2. Segíts a gyereknek megérteni az érzelmeit
Az iskolakezdés vegyes, sőt olykor ellentétes érzéseket kelt a gyerekekben, egyszerre örül és fél, boldog és ideges. Stresszel az ő saját kis módján. Hogy segíthetsz neki megbirkózni ezzel az érzéssel? Azzal, ha figyelsz rá, meghallgatod és megérted, amit végbemegy benne. Nem kell meggyőzni róla, hogy máshogy kellene éreznie, és nem kell hasonlítani máshoz sem. Csak legyél a támasza, a biztos pontja a gyerekednek. Empátiával fordulj felé, akármilyen érzései vannak.
3. A példádból könnyebben tanul
A gyerekek az általunk mutatott mintákból, viselkedésből tanulnak elsősorban, nem abból, amit mondunk nekik. Az iskolai stressz a változástól, bizonytalantól való félelemből fakad főleg, azaz ugyanaz a gyerek problémája, mint a felnőtteknek. Az élet állandó változás, amit meg kell tanulni kezelni ahhoz, hogy enyhíteni tudd a bennük uralkodó feszültséget. Ha a gyerekünk azt látja, ha „tragédia”, ha valami nem úgy sikerül, ahogy azt elterveztük, és nem reagálunk rugalmasan a változásra, akkor nem fogja elsajátítani a gyerek sem a stresszoldáshoz szükséges hozzáállást.
Összefoglalva:
Az iskola kezdés a család minden tagjára kihat, hiszen megváltozik a szülők és a gyerekek napi ritmusa, kicsit meginog az eddig biztosra vett világkép. A stressz és kis izgalom természetes velejárója, éppen ezért fontos, hogy próbáljunk felnőttként inkább játékosan, közvetlenül közelíteni a téma felé, ne helyezzünk plusz nyomást, feszültséget a kicsikre. A gyerekek ma már óvodás kortól fejlesztéseken, foglalkozásokon vesznek részt, így vannak alapok, amelyekre fokozatosan építkeznek majd az iskolában a tanító nénik.