Leggyakrabban használt TSMT eszközök a gyakorlatban

A szenzomotoros vizsgálatra épülő TSMT a mozgásterápiák csoportjába tartozik, és edzés elméletre épül. Cikkünk bemutatja mely területek fejlesztése történik TSMT terápiával és melyek a leggyakrabban használt TSMT eszközök az otthoni feladatsorokhoz.

A probléma súlyosságától, mélységétől, összetettségétől függően a TSMT (Tervezett SzenzoMotoros Tréning) terápia hatására a tünetek csökkennek, mérséklődnek vagy akár meg is szűnhetnek.

Mely területek fejlesztése történik TSMT terápiával?

• mozgáskoordináció fejlesztése, összerendezettség, szinkron saját magunkkal és a mozgás tervezése, kivitelezése és annak folyamatossága és ritmusossága ezek összességének alakítása fontos szempont a terápiában, finommotorika és szem-kéz koordináció kialakítása a követő szemmozgások begyakorlása
• saját testen való tájékozódás, testtudat, jobb-bal, fent, lent, alul, felül, között, testséma feladatok, a test és a tér kapcsolata körül végzett feladatok
• auditív fejlesztés, beszéd: zörejek, zajok, zenei és beszédhangok, mondatok
• vizuális fejlesztés: alak-, nagyság-, mennyiség konstanciák kialakítása, alak-háttér, téri irányok, helyzetek értelmezése, tudatosítása
• befogadó nyelvi készség és kifejező beszéd fejlesztése: szókincs és mondatbővítés, mondatalkotás, kiegészítő párok, főfogalmak
• kognitív funkciók fejlesztése: figyelem, emlékezet, gondolkodás, keresztcsatornák fejlesztése
• megfelelő önbizalom, önértékelés és megküzdési stratégiák kiépítése
• viselkedés, magatartás, önkontroll, feladattudat, feladattartás

A TSMT terápia segítségével a gyermek olyan érzéseket tapasztal meg, amelyeket eddig nem volt módja átélni, esetleg hárította, vagy a kapott inger mennyisége nem volt számára feldolgozható. Hatásukra fenti képességek javulni fognak, amelyek megmutatkoznak kisiskolás korban az olvasás, szövegértés, írás, helyesírás, számolási készség, figyelmi funkciók területén és a szociális készségekben.

A TSMT terápia egy meleg direkt módszer, amit határozott hozzáállással vezetnek a terapeuták. Az egyéni és csoportos foglalkozásokon, a feladatokat egy előre meghatározott sorrendben és ismétlés számban hajtják végre a gyerekek. Az egyéni terápia egy összehangolt csapatmunka szülő-gyermek-terapeuta közös munkája,  ahol hangsúlyt fektetünk a gyermek érési folyamatainak támogatására. Az együttműködést, a beilleszkedést, szabályfelismerést, -elfogadást, -szabálykövetést, feladattudatot, feladat tartást, és sok részképesség érési folyamatait támogatja meg, valamint fontos az iskolai beválás szempontjából.

A feladatok végzése során lesznek feladatok, amelyeknek örül a gyermek és szívesen részt vesz benne, de lehetnek olyanok is, amelyek ellen tiltakozik, nem szeretné végrehajtani őket. Ezek az érzelmi megnyilvánulások teljesen helyénvalóak, figyeljük őket mindenképpen, és meleg határozott attitűddel reagálunk rájuk.

Folyamatosan figyeljük a gyermek érzelmi-motoros reakcióit, figyeljük, hogyan hatnak rá az adott vesztibuláris ingerek. Ha túl kevés, és gyenge ingereket adunk, akkor nem érjük el a gyermek ingerküszöbét, de a túl sok és erős ingerekkel viszont bezárul az idegrendszer nem tud befogadni, és nem érünk el vele fejlődést. Célunk minden esetben az, hogy a fejlődés szempontjából kedvező mennyiségű, és erősségű inger jusson el a megfelelő idegpályákhoz, mert ez segít létrehozni a változást, érést.

Az egyéni terápia során a terapeuta támogatja a szülőket a pedagógiai módszerek eszköztárával, miközben megfigyelik a gyerek viselkedését és segít kialakítani a  szülőnek az új magatartási formáit. Az aktív feladatokban fontos a gyermek folyamatos együttműködése, amit a feladatvégzések közben folyamatosan meleg határozott attitűddel megtámogatunk, még akkor is, ha kezdetben, vagy menet közben a gyermek ellenáll, vagy ki akar bújni a feladatvégzés alól.

A korai felismerés és terápia fontos. Megerősítést kap az a vélemény, hogy az állapotban változást érhetünk el, ha időben megkezdjük, és megfelelő ingereket adunk. Agykutatások bizonyítják, hogy az agy plasztikus, így bizonyos sérülések esetén új kapcsolatokat tud kialakítani a különböző agyi területek között, és a károsodott részek mellett lévő területek képesek átvenni a kiesett funkciókat a gyerekeknél. A változások eredményességét minden esetben befolyásolja a sérülés mértéke és helye, az épen maradt területek alkalmazkodóképessége, az agy formálhatósága, rugalmassága, a gyermeket érő környezeti és érzelmi hatások is.  

A  TSMT–ben használt eszközök sokféle opciót nyújtanak az egyensúlyi helyzetek, a kitámasztások, és a 2 oldal összerendezéséhez, a szimmetrikus testhelyzetek kialakításához. Sok gyereknek nehézséget jelentő egyensúlyi reakciók gyakorlásához a billenőlapon és a gördeszkán végzett feladatok segíthetik az érést, és javítják az egyensúlyt. A mozgás tervezés és kivitelezés nehezítettsége is érintett sok gyermeknél, így a mély izmok építése és a tartásjavítás elengedhetetlen része a terápiának.

Vannak a terápiában terhelés nélküli, földön fekvő feladatok, az egyensúly és mélyizmok építésére a nagylabdán végezhető hason fekvő illetve négykézláb megtartott testhelyzetű feladatok, a billenőlapon ülve, vagy állva végzett feladatok mindezeken keresztül eljutunk a felegyenesedve végzett mozgásokhoz, és mindegyikben kiemelt szerepet kap a kiigazított testhelyzet. Fontos és hangsúlyos a tenyerek és talpak megfelelő terhelése, az izomzat mindkét oldali erősítése, az aktív hajlítások és nyújtások és a posztura megtartása.

A TSMT-hez használt eszközök sok esetben ugyanolyan eszközök, mint amit más mozgásterápiákban is használnak, nagylabda, gördeszka, trambulin, billenőlap, csepphinta, forgófotel. A gyermek fejlettségi, ügyességi szintje meghatározza, hogy milyen speciális feladatokat használunk a terápia során, a tréning felépítése minden esetben a gyerekre van kalibrálva. A gyerekek diagnózisa, tünetei alapján bizonyos feladatok nagyobb hangsúlyt kaphatnak, például ha izomtónus eloszlási problémák merülnek fel, vagy valami súlyosabb  neurológiai probléma, féloldali érintettség van jelen, akkor kiemelten fontos a szimmetrikus feladatok, bilaterális motoros koordináció végzése, és olyan testhelyzetek jelenléte, ami a két testfél azonos intenzitású mozgását eredményezi.

Egy ataxiás gyermeknél hangsúlyt kapnak az egyensúlyi rendszert erősen befolyásoló feladatok, a billenőlapon, a nagylabdán, amire várjuk tőle az adaptív motoros választ. A feladatok ismétlésszáma lehetővé teszi, hogy jól begyakoroljon bizonyos mozgásformákat, ami beépül a rendszerébe, és más helyzetekben spontán elő tudja majd hívni. Eltérő izomtónus esetén optimális időt biztosítunk a megfelelő testhelyzetek kialakítására és megtartására, valamint a kóros tartások, izom feszességek, rövidülések megelőzésére, korrigálására. Ilyenkor a terapeuta mérlegel, hogy a gyermeknek van e szüksége egyéb megsegítésre, és kiropraktőr, gyógytornász, gyógymasszőr segítségét is igénybe vesszük. A tornasorba lehetőséget biztosítunk, hogy ezeknek a korrekcióknak teret adjunk, annak megfelelően, hogy mi a kitűzött célunk. A feladatok többségét mezítláb javasolt végezni.

Fontos célunk az agykéreg minél nagyobb részének aktivizálása, ezért a feladatok közben a mozgást összekapcsoljuk a beszéddel (beszéd-mozgás szinkron), ami a terápia legelején, amikor ingerelárasztás van,főként akkor nem tűnik adekvátnak pl. egy nem beszélő gyereknél, de a mozgással egybekötött ritmusos mondókázás, éneklés, gyakori ismétlése, beindítja a beszédfejlődést. A mozgásos feladatok közé betett kognitív feladat, akár egy tárgy felborítása, megérintése, kocka dobozba rakása, összeépítés, számolás, szortírozás, párosítás, válogatás, képek, szavak, emlékek előhívása segíthet a tanulási képességek fejlődésében. 

A TSMT feladatainak felépítésében a gyermek a szülővel szoros testi és érzelmi kontaktusban van a feladatvégzések közben, ez erősíti a szülő gyermek kapcsolatot a szociális területet, a kapcsolatépítést. Ugyanakkor nagyon terhelő is lehet bizonyos helyzetekben a szülő gyermek kapcsolatra nézve, ezért nálunk az egyéni terápiákat is sok esetben javasoljuk a szülőnek, hogy mi pedagógusok végezzük, hiszen ez segíti a regulációs nehézségek területén is a javulást. A terapeuta minden esetben speciális kapcsolatban van a szülővel, az irányítás, segítségnyújtás mellett támogató szerepe is van a család életében ami a legfontosabb a siker elérésében.

A TSMT terápiában nagy hangsúlyt kap a rendszeresség, tervezettség, az előírt ismétlésszám, amit a terapeuta a gyermek fejlesztési céljaihoz igazít, a család lehetőségeit és terhelhetőségét figyelembe véve. A feladatok úgy vannak felépítve, hogy a gyerekek számára mindenképpen kihívást jelentsenek, de mégis kivitelezhetőek legyenek, így a foglalkozás végén garantált a sikerélmény van matrica jutalom is.

A terápia hatására a gyengeségeik észrevétlenül az erősségeik lesznek hisz észrevétlenül oldanak meg olyan mozgássorokat, feladatokat, amik elsőre túl nehéznek tűntek nekik. Sikeres tornázást kívánunk mindenkinek az otthoni tréningek elvégzéséhez!

Szabó Andrea Gyógypedagógus-TSMT terapeuta, SzeretetERŐD Terápiás Központ Szakmai vezetője.