Főoldal
A mese szerepe eltúlozható, de hiánya pótolhatatlan
Ahogy digitalizálódott a világ, magával hozta a vizuális mesevilágot is. Mára a tévé és a számítógép erős versenytársa, lassanként félő, hogy kiszorítói lesznek a mesemondásnak. Nem meglepő, hogy nő azoknak a gyerekeknek a száma, akik egyáltalán nem találkoznak mesékkel; vagy csak film- és TV-feldolgozásokban ismeri meg a megírt történeteket is. Nagy különbség a hallott és a látott mese fogyasztás során, hogy a mesefilmet néző kisgyermek csak befogadó, mivel hiányzik a közös mesélés interakciós varázsa. A mesélés a különlegessége, hogy intimitást teremthetünk meg általa családi körben is. Minden mesét mondó szülő átéli, hogyan lassul és csendesedik le ilyenkor a világ, és teremtődik meg az a közös lelki burok, amely a mesélőt és a mesét hallgatót összeköti. A családi mesélések a szülő és a gyermek kapcsolatának fontos építőkövei. A szülő-gyerek kapcsolatában ezzel rítussal egy olyan bensőséges közös élményt teremthetünk, ami megalapozhatja a köztük lévő bizalmas viszonyt a későbbiekre.
„A gyermek és a neki mesélő szülő között olyan kapcsolat teremtődik, amely nélkül nem érdemes élni” Lázár Ervin
Mit fejleszt a meseolvasás/hallgatás?
A lelki kötődés mellett számos fejlesztő, jótékony hatása van a fejlődésre is. A mese fontos része a gyerek saját univerzumának, amit teljes mértékben ő irányít, és ahol bármi megtörténhet. A nyugodt körülmények keretében történő közös mesélés hozzájárul a gyerek önállóságának erősödéséhez, de fejlődik a döntésképesség, önbizalom, érzelmi stabilitás, bátorság is.
Gyermekorvosok kutatásai szerint, a kicsiknek akikhez mesélnek szülei, azoknak
- kevésbé hajlamosak a megbetegedésekre.
- könnyebben fel tudják oldani a napi események által felgyülemlő feszültségeket.
- élénkebb a fantáziájuk, és jobb a rajzkészségük is.
A gyerek a mesén keresztül megtanulja
- felismerni az események közötti összefüggéseket,
- értelmezni a vele történteket,
- átlátni az egyszerű emberi kapcsolatokat.
Pozitívan hat a
- beszédfejlődésére,
- képzelőerejének alakulására,
- érzelmi gazdagodására,
- szociális kapcsolatainak fejlődésére.
- az olvasottak/hallottak fejlesztik a nyelvi érzéket, csak azok gyarapítják a szókincset és a gyermeki képzelőerőt.
A mesehallgatáskor képi alátámasztás nélkül jótékonyan hat a kicsikre, mert
- a saját képzelő erejére támaszkodva követi a mesét.
- hallottak alapján alakítja ki a figurákat és a jellemeket.
- szórakoztatja és neveli egyszerre.
- általa átéli a veszélyt, az örömöt, mert a mese hallgatásakor ő is a mese részévé válik.
Milyen mesét olvassunk?
A mese szerepe a korlátok nélküli hatókör, teremtés és szabadság átélése. Egészen kicsi korban a gyermek nem tudja még különválasztani a mesét és a valóságot, ezért jó, ha közvetlenül kérdezhet és választ kaphat a szülőtől, a felnőttől. A szülőknek alkalmazkodni kell a gyermek életkorához és neméhez is. A gyerekek nem véletlenül kérik bizonyos korszakukban estéről estére ugyanazt a mesét. Abban az élethelyzetben, amelyben épp vannak, azokkal a szorongásokkal, problémákkal, amelyekkel épp küzdenek, a kért mesére van szükségük.
A szülő olvassa a mese szavait, a szavak és kifejezések összetettebb jelentéstartalommá alakulnak a gyereknél. Ő pedig létrehoz egy elképzelést arról, hogy az, amiről hallott, az hogyan néz ki. Amikor a gyereknek mesélünk vagy ő mesél, akkor saját maga alkot képeket, nincs két gyerek, akik egyformán képzelné el a dolgokat, még akkor sem, ha ugyanaz az apuka vagy anyuka mesél, és két gyermeke egyszerre hallgatja őt.
Hogyan meséljünk?
- Találjatok ki ti meséket! Nem baj, ha rosszabbak, gyengébbek, ha kisebb a szókincsük. A gyerekek veletek együtt csinálják a belső munkát, a ti kreativitásotokat is élvezik, nekik ez rendkívül vonzó és leköti őket.
- Ritmikusan, dallamosan meséljünk, nagy redundanciával! Nagyon fontos ez, hozzájárul a nagyon erőteljes belső képek kidolgozásához. A ritmus, a dallam, az ismétlés segíti a gyereket a belső film megalkotásában.
- Meséljünk fejből még akkor is, ha nem a saját mesénket mondjuk el! Nem baj, ha valakinek ez nem erőssége, el kell olvasni előre a mesét, és rosszabbul, keverve-kavarva az eseményeket, részleteket is kihagyva akár, de fejből elmondani.
- A rohanó hétköznapok és megannyi házimunka közepette teremtsünk kis pihenést, nyugalmat napközben is, ebéd után akár. Fektessük bele a picit a hintába, ahol kellemes ringatózás mellett meséljünk egyszerű kis meséket, mondókát neki.
A felnőttek is szeretnek a mesevilágban élni. Minden bizonnyal a gyermekkorban hallott mesék folyománya, hogy az ember felnőtt korában is szereti a mesét.
- A jó és rossz harcának elhatárolódása szintén jelentős mértékben hat a személyiségfejlődésre
- Az állatmesék azon kívül, hogy megszerettetik a kisgyermekkel a körülötte lévő, és a távolabbi állatvilágot, a természet szeretetét, rendszerint kis tanulsággal is záródnak.
- A klasszikus Grimm vagy Andersen mesékben a látszólag horrorisztikusnak tűnő hétfejű sárkány átmenetileg válthat ki félelmet vagy szorongást, hiszen a mesék befejezése a gonosz sárkány pusztulása, míg a JÓ elnyeri jutalmát.
A gyermekek valóságérzetének alakulása folyamatos, idővel el tudják különíteni a mesét a valóságtól. A valóságban nincsenek hétfejű sárkányok, tehát nem kell félni tőlük. Három éves kor körül már differenciálni tudnak a Jó tündér és a Rossz tündér között, a még kisebb gyermeknek azonban más jellegű meséket kell mondani: általában négy soros, rímekbe faragott versikéket.
A látott mese nem mese. Amint a külső kép megjelenik, abban a pillanatban leáll a mese legfontosabb mozzanata: a belső képkészítés. Olyan, mintha mese lenne, de nem az.
A gyerekek megosztottak pár indokot, hogy miért szeretik az esti mesélést:
- Mert ez az ő különleges idejük a szüleikkel.
- Megnyugtató számukra az esti mese.
- Szeretnek beszélgetni a szüleikkel ezekről a könyvekről.
Pótolhatatlan időszak, különleges közös élmény az esti meseolvasás. Szánjunk rá időt!