Egyszer volt, hol nem volt… A mesében rejlő (varázs)erő

Esténként bekuckózom a gyerekekkel az ágyba, fürdés után. Van hogy egy fél órát csak olvasunk és olvasunk. Hol én, hol ők, míg az álommanók nem győzedelmeskednek. Az életem része az olvasás, a könyvek szeretete, ezért fontos volt számomra, hogy a gyerekeimnek is tovább adjam ezt. Aztán a várandóság alatt sokat olvastam arról, hogy milyen fontos is a gyerekek életében a mese(olvasás), így még tudatosabban figyelek rá. Miben rejlik a mesék igazi ereje? Miért fontos, hogy könyvet (is) fogjanak a kezükbe ne (csak) tabletet?

A mese szerepe eltúlozható, de hiánya pótolhatatlan

Ahogy digitalizálódott a világ, magával hozta a vizuális mesevilágot is. Mára a tévé és a számítógép erős versenytársa, lassanként félő, hogy kiszorítói lesznek a mesemondásnak. Nem meglepő, hogy nő azoknak a gyerekeknek a száma, akik egyáltalán nem találkoznak mesékkel; vagy csak film- és TV-feldolgozásokban ismeri meg a megírt történeteket is. Nagy különbség a hallott és a látott mese fogyasztás során, hogy a mesefilmet néző kisgyermek csak befogadó, mivel hiányzik a közös mesélés interakciós varázsa. A mesélés a különlegessége, hogy intimitást teremthetünk meg általa családi körben is. Minden mesét mondó szülő átéli, hogyan lassul és csendesedik le ilyenkor a világ, és teremtődik meg az a közös lelki burok, amely a mesélőt és a mesét hallgatót összeköti. A családi mesélések a szülő és a gyermek kapcsolatának fontos építőkövei. A szülő-gyerek kapcsolatában ezzel rítussal egy olyan bensőséges közös élményt teremthetünk, ami megalapozhatja a köztük lévő bizalmas viszonyt a későbbiekre.

„A gyermek és a neki mesélő szülő között olyan kapcsolat teremtődik, amely nélkül nem érdemes élni” Lázár Ervin

Mit fejleszt a meseolvasás/hallgatás?

A lelki kötődés mellett számos fejlesztő, jótékony hatása van a fejlődésre is. A mese fontos része a gyerek saját univerzumának, amit teljes mértékben ő irányít, és ahol bármi megtörténhet. A nyugodt körülmények keretében történő közös mesélés hozzájárul a gyerek önállóságának erősödéséhez, de fejlődik a döntésképesség, önbizalom, érzelmi stabilitás, bátorság is.

Gyermekorvosok kutatásai szerint, a kicsiknek akikhez mesélnek szülei, azoknak

kevésbé hajlamosak a megbetegedésekre.
könnyebben fel tudják oldani a napi események által felgyülemlő feszültségeket.
élénkebb a fantáziájuk, és jobb a rajzkészségük is.

A gyerek a mesén keresztül megtanulja

felismerni az események közötti összefüggéseket,
értelmezni a vele történteket,
átlátni az egyszerű emberi kapcsolatokat.

Pozitívan hat a
beszédfejlődésére,
képzelőerejének alakulására,
érzelmi gazdagodására,
szociális kapcsolatainak fejlődésére.
az olvasottak/hallottak fejlesztik a nyelvi érzéket, csak azok gyarapítják a szókincset és a gyermeki képzelőerőt.

A mesehallgatáskor képi alátámasztás nélkül jótékonyan hat a kicsikre, mert

a saját képzelő erejére támaszkodva követi a mesét.
hallottak alapján alakítja ki a figurákat és a jellemeket.
szórakoztatja és neveli egyszerre.
általa átéli a veszélyt, az örömöt, mert a mese hallgatásakor ő is a mese részévé válik.

Milyen mesét olvassunk?

A mese szerepe a korlátok nélküli hatókör, teremtés és szabadság átélése. Egészen kicsi korban a gyermek nem tudja még különválasztani a mesét és a valóságot, ezért jó, ha közvetlenül kérdezhet és választ kaphat a szülőtől, a felnőttől. A szülőknek alkalmazkodni kell a gyermek életkorához és neméhez is. A gyerekek nem véletlenül kérik bizonyos korszakukban estéről estére ugyanazt a mesét. Abban az élethelyzetben, amelyben épp vannak, azokkal a szorongásokkal, problémákkal, amelyekkel épp küzdenek, a kért mesére van szükségük.

A szülő olvassa a mese szavait, a szavak és kifejezések összetettebb jelentéstartalommá alakulnak a gyereknél. Ő pedig létrehoz egy elképzelést arról, hogy az, amiről hallott, az hogyan néz ki. Amikor a gyereknek mesélünk vagy ő mesél, akkor saját maga alkot képeket, nincs két gyerek, akik egyformán képzelné el a dolgokat, még akkor sem, ha ugyanaz az apuka vagy anyuka mesél, és két gyermeke egyszerre hallgatja őt.

Hogyan meséljünk?

Találjatok ki ti meséket! Nem baj, ha rosszabbak, gyengébbek, ha kisebb a szókincsük. A gyerekek veletek együtt csinálják a belső munkát, a ti kreativitásotokat is élvezik, nekik ez rendkívül vonzó és leköti őket.
Ritmikusan, dallamosan meséljünk, nagy redundanciával! Nagyon fontos ez, hozzájárul a nagyon erőteljes belső képek kidolgozásához. A ritmus, a dallam, az ismétlés segíti a gyereket a belső film megalkotásában.
Meséljünk fejből még akkor is, ha nem a saját mesénket mondjuk el! Nem baj, ha valakinek ez nem erőssége, el kell olvasni előre a mesét, és rosszabbul, keverve-kavarva az eseményeket, részleteket is kihagyva akár, de fejből elmondani.
A rohanó hétköznapok és megannyi házimunka közepette teremtsünk kis pihenést, nyugalmat napközben is, ebéd után akár. Fektessük bele a picit a hintába, ahol kellemes ringatózás mellett meséljünk egyszerű kis meséket, mondókát neki.

A felnőttek is szeretnek a mesevilágban élni. Minden bizonnyal a gyermekkorban hallott mesék folyománya, hogy az ember felnőtt korában is szereti a mesét.

A jó és rossz harcának elhatárolódása szintén jelentős mértékben hat a személyiségfejlődésre
Az állatmesék azon kívül, hogy megszerettetik a kisgyermekkel a körülötte lévő, és a távolabbi állatvilágot, a természet szeretetét, rendszerint kis tanulsággal is záródnak.
A klasszikus Grimm vagy Andersen mesékben a látszólag horrorisztikusnak tűnő hétfejű sárkány átmenetileg válthat ki félelmet vagy szorongást, hiszen a mesék befejezése a gonosz sárkány pusztulása, míg a JÓ elnyeri jutalmát.

A gyermekek valóságérzetének alakulása folyamatos, idővel el tudják különíteni a mesét a valóságtól. A valóságban nincsenek hétfejű sárkányok, tehát nem kell félni tőlük. Három éves kor körül már differenciálni tudnak a Jó tündér és a Rossz tündér között, a még kisebb gyermeknek azonban más jellegű meséket kell mondani: általában négy soros, rímekbe faragott versikéket.

A látott mese nem mese. Amint a külső kép megjelenik, abban a pillanatban leáll a mese legfontosabb mozzanata: a belső képkészítés. Olyan, mintha mese lenne, de nem az.

A gyerekek megosztottak pár indokot, hogy miért szeretik az esti mesélést: